|
HATÁRTALANUL pályázatok
Határtalanul pályázat 2024
HAT-KP-1-2023/1-001656
A Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskola sikeresen pályázott a Határtalanul
programban, így 25 diák és 4 pedagógus utazott Erdélybe.
Kirándulások Székelyföldön
2024. április 30-május 4.
A pályázat címe: Kirándulások Székelyföldön
Az utazás időpontja: 2024.04.30-05.04-ig.(5nap/ 4 éjszaka)
Határtalanul program 2024 beszámoló
Előkészítés:
Az utazás előtt érzékenyítő órákat tartottam a gyerekeknek. Készítettem PowerPoint diasort
az utunk során megtekintendő épületekről, tájakról, valamint a tanulók az előre kiadott
kiselőadásokat mutatták be osztálytársaiknak a különböző történelmi és földrajzi
témakörökről. A bemutatók során szóesett a célországban élő magyarság létszámáról, az
ottani települések magyarságának történelméről, jelenéről, etnikai összetételérő. Tudattam a
tanulókkal, hogy ennek a kirándulásnak az a célja, hogy megismerjük, az ott élő magyarság
mindennapjait, életterét, az ottani táj szépségét és mind ezáltal fokozódjon a magyarság
tudatuk. Megtanultuk a Székely Himnuszt, olvastunk pár Wass Albert művet, megnéztük kik
születtek Székelyföldön a hírességek közül.
Az okos doboz feladatai nagyban segítették a kirándulásra a felkészülést.
Ezek a tartalmak segítik a történelmi, földrajzi és kulturális ismeretek bővítését.
A gyerekek saját laptopjukkal dolgoztak a https://www.okosdoboz.hu/hu-HU/Hatarontuli# feladatain,majd közösen ellenőriztük. Nagyon élvezték az interaktív feladatokat.
Az említett városokat megkerestük a térképen.Megbeszéltük,hogy mi melyik városokban teszünk látogatást.
Google térkép használatával végig kisértük az utunkat, majd tájékoztattam a gyerekeket a
buszon, szálláson való megfelelő viselkedési norma betartásáról.
Kirándulás:
1. nap április 30. kedd
Hajnal 4-kor indultunk el az iskola elől. Az úticél és egyben a szálláshelyünk
Gyergyószentmiklós volt, ami kb.800 km-re volt iskolánktól. Hosszú út várt ránk, a gyerekek
nagyon izgatottak voltak.
Utunkat csak rövid időkre szakítottuk meg. A határra 8.00-kor érkeztünk, és szerencsére rövid várakozás után folytathattuk is az utunkat. Első megállót Nagyvárad
jelentette, itt csatlakozott a csoportunkhoz Bokor Judith idegenvezetőnk. Megtekintettük a
legnagyobb barokkstílusban épült római katolikus székesegyházat kívülről és belülről is. A
Székesegyház előtt Szent László szobra látható, amely előtt készítettünk csoportképet is.
Ezt követően tovább haladtunk és elérkeztünk az Erdély kapujaként emlegetett 582 m
magasban található Királyhágóhoz, ami kapcsolatot teremt a Partium és a történelmi Erdély
között.
Kolozsvár irányába folytattuk utunkat. Útközben a Gábor cigányok házait is megcsodálhattuk,
megtudtuk honnan kapták nevüket, és néhány érdekességet életükről.
Kolozsvár felé hatalmas dugóba keveredtünk, ezért az idegenvezetőnk javaslatára nem
mentünk be Kolozsvárra, a belvárosba, mert akkor nem értünk volna oda a szállásra,
vacsorára. Sajnos így kimaradt a Mátyás király szülőhelye és szobra a programunkból.
Este 19.00-ra érkeztünk meg a csodálatos szálláshelyünkre, ahol isteni finom vacsorával
vártak bennünket. A szálloda tiszta és gyönyörű volt. Az alkalmazottak kedvesek voltak, nagy
szeretettel fogadtak bennünket.
2. nap május 1. szerda
Ezen a napon az első programunk egy helyi fiatal „tanyájára” vezetett. Bara István a
permakulturás gazdálkodás világába vezetett be bennünket. Nagyon érdekes előadást
hallhattak a gyerekek az egészséges táplálkozáson, a vegyszermentes termesztésen keresztül
az éghajlati tényezőkről. Megmutatta a tájépítészet világát, valamint beszélt a mozgás
fontosságáról is. Lehetett vásárolni a saját maga sütött tönkölybúza kenyérből és kifliből is.
Innen az utunk a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyba vezetett. Ez az épület az erdélyi
reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása, a Székelyföld büszkesége.
A székelység sorsának alakításában komoly szerepet vállaló Lázár grófi család egykori
székhelye. A belsejében a Gyergyói-medencét bemutató fotókiállítás látható.
Utunkat talán a legjobban várt Békási-szorosban, a Hagymás-hegységben folytattuk. A
rengeteg szerpentinen haladva az utazás is izgalmas volt. Csodálatos látvány tárult elénk, a
csörgedező patakok és a kősziklák láttán.
A Békás-szoros nevét az azonos nevű Békás -patakról kapta, amely egyben felelős a szoros
kialakításáért. A folyó mellékvizei mind vadregényes, meseszép szurdokokat vájtak a
mészkőbe. Ezt követte a Gyilkos-tó, amely szintén nagy élmény volt a számunkra. A tóból
kiálló fatuskók is érdekes látványok voltak. Idegenvezetőnk nagyon sokat mesélt a tó
legendájáról, kialakulásáról is.
Visszaérkezve Gyergyószentmiklósra meglátogattuk az iskolájukat. Sajnos bemenni nem
tudtunk, mert május 1. volt. Egy fényképet készítettünk az iskola előtt. A
gyergyószentmiklósi Örmény templomot is megnéztük még a vacsora előtt.
Ez a nap is nagyon sok élményt nyújtott nekünk, kellemesen elfáradva hajtottuk álomra a
fejünket.
3. nap május 2. csütörtök
Reggeli után az utunk a Mohos tőzegláphoz vezetett, ahol a helyi túravezető úgy mutatta be a
láp élővilágát, mintha minden növényt és állatot névről ismerne. A gyerekek nagy
érdeklődéssel hallgatták a történeteket, érdekességeket a lápról. A tájvédelmi körzet
tudományos és természeti ritkaságokat őriz, pl. többféle húsevő növényt. Megtalálható itt a
tőzegáfonya, az erdeifenyő, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring.
Csak helyi kísérővel járhattuk be a kiépített cölöpökkel megerősített "fajárdát". A hajdani
tóból már csak néhány tószem maradt. A Mohosban élő, jégkorszaki növények szigorúan
védettek.
A Szent Anna-tóhoz meredek erdei úton sétáltunk le, de a sok buszozás után mindenkinek
jól esett egy kis túrázás.
Csodálatos látvány tárult elénk. Az idegenvezetőnk mesélt a kis kápolna történetéről is.
A tó egy vulkáni kráterben keletkezett, a csapadékvíz táplálja. A tó legendája szerint egy
Anna nevezetű lányról kapta a nevét, aki itt élt a kápolnában.
E csodálatos tájról az utunkat Madéfalvára folytattuk, ahol a madéfalvi veszedelem
emlékművet tekintettük meg majd, a Nyerges-tetőn piros-fehér-zöld szalagot kötöttünk egy
Komárom-esztergomi család kopjafájára, megemlékezve az áldozatokra. Elénekeltük a
megtanult Székelyhimnuszt, ami nagyon megható volt, az idegenvezetőnk Judith meg is
könnyezte. A gyerekek is átérezték a súlyát és fej lehajtva, tisztelegtek az áldozatok kopjafája
előtt.
Gyergyódirtó római katolikus Jézus Szent szíve templom
A szállásra visszafelé utolsó állomásunk ezen a napon Csíksomlyó volt. Itt a kegytemlomot néztük
meg, melynek a látványa teljesen magával ragadott minden gyereket és felnőttet egyaránt.
4. nap május 3. péntek
Az utolsó előtti napon is nagyon sok és érdekes program állt előttünk.
A reggeli után a parajdi sóbányába mentünk a busszal.200 lépcső vezetett le a bányába
bennünket. Tátott szájjal néztük a hatalmas sótömeget. Odalent nemcsak a só gyógyító erejét
kihasználók, de a kikapcsolódni vágyók is bőven megtalálhatják számításukat. Világítással
és szellőztető rendszerrel ellátott tárnákban alakítottak ki kalandparkot, játszóteret, éttermet.
A sóbánya után Szovátára mentünk a Medve-tóhoz. A Medve-tó nevét kiterített medvebőrhöz
hasonló alakjáról kapta.
Csodálatos utakon haladtunk Farkaslakára, Korondra. Farkaslakán Tamási Áron sírját tekintettük meg, majd Korondon vásároztunk egy keveset. A
gyerekek fagyiztak, kürtöskalácsot fogyasztottak.
5. nap május 4.
Eljött a hazautazás időpontja. Nagyon hosszú utazás várt ránk, ezért már fél nyolckor
bepakoltuk a bőröndjeinket a buszba és reggeli után el is indultunk. Utunk során még nagyon
sok érdekességet mesélt az idegenvezetőnk, majd Marosvásárhelyen megálltunk egy utolsó
városnézésre.
Kívülről megnéztük a monumentális székesegyházat Marosvásárhely belvárosában, majd
elsétáltunk a Várba. Erdély és Székelyföld egyik legnagyobb vára, amely megközelítőleg
4,5 hektáron fekszik és 7 bástyával rendelkezik. A buszhoz haladva visszafelé még
megtekintettük a Rózsák terét és a Kultúrpalota épületét is.
Az utazást már csak a határnál szakítottuk meg, majd este 19.00-kor érkeztünk meg Tarjánba
az iskola elé, ahol mosolygós szülők várták a fáradt gyermekeiket.
Értékelés: Mit hoztunk haza magunkkal?
Rengeteg emléket, azt az érzést és tudatot, hogy van egy kis szeglete Európának határon és
hosszú utakon túl, ahol úgy fogadnak bennünket, mintha hazatérnénk és ahol megláthattuk a
természet csodáit, szépségeit.
Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra, hogy ilyen egész életre szóló
élményben részesüljünk!
7.osztály /25 fő /Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskola és a kísérő tanárok:
Palatin Anna, Kovács Tünde, Zentai Vanda, Marxné Benyőcs Viktória
1. nap Nagyvárad-városnézés
2.nap Tájépítészet megismerése egy helyi gazdálkodóval, Békási-szoros Gyilkos-tó, Lázár-kastély, iskola látogatás
Léber Gergő: Erdélyi kirándulás
Egy őszi osztályfőnöki órán Tünde néni nagyon jó hírt közölt az osztállyal.
2024 tavaszán a Határtalanul programok keretében részt vehetünk egy 5 napos kiránduláson Erdélyben. Számomra nagyon jó hír volt, mert már többször voltam Erdélyben, és szerintem nagyon szép.
Végre elérkezett az indulás hete.
Már nagyon vártam, amit kellett megvettünk, és minden nap egy kicsit pakoltam, készülődtem. Kedd éjjel 3 óra 30 percre kellett az iskola előtt lenni, onnan volt az indulás. Időben felért mindenki a buszhoz, így sikerült 4 órakor elindulni. Szuper volt a busz, kényelmes, és mivel kevesen voltunk egyedül ültem, így tudtam pihenni is. Hosszú, és unalmas utazás volt, ha jól emlékszem 14 órát buszoztunk a célig. Az indulás napján Nagyváradon volt városnézés, majd a Király hágón keresztül mentünk Kolozsvárra. Itt megnéztük Mátyás király szülőházát és szobrát. A nap végén érkeztünk meg a szállásra Gyergyószentmiklósra. A szállás nagyon szuper volt, és a vacsora is amit kaptunk. Egy szobában hatan voltunk a fiúkkal. Szerencsére nem volt gond senkivel. Másnap, reggeli után indultunk el. Az idő pont jó volt kirándulni. Első megálló az Örménytemplom volt, majd a Tarisznyás Márton Múzeumban voltunk, ami nekem nagyon tetszett, utána a gyergyószárhegyi Lázár kastélyba látogattunk. Itt töltötte Bethlen Gábor a gyerekkorát. Innen a Gyilkos-tóhoz utaztunk, ez nagyon érdekes volt a kiálló farönkök miatt.
Utolsóként a Békás-szorost néztük meg, és nagyon magas sziklák közt sétáltunk.
A nap végén visszautaztunk Gyergyószentmiklósra a szállásra. Vacsora előtt mindenki letusolt, majd vacsorázni mentünk. 10 órakor lámpaoltás volt. Következő nap reggel 7 órakor keltünk, majd reggeli után indulunk tovább. Megnéztük Madéfalván az elesettek emlékére állított szobrot. Továbbutaztunk Csíksomlyóra, ahol a Szűz Mária szobrát láttuk a templomban. Következő állomás a Szent Anna-tó volt. Itt a Mohos tőzeglápban húsevő növényeket láttunk. A nap végén vacsora és pihenés volt, mert nagyon elfáradtunk. A 4. nap Szováta és Medve-tó közelében voltunk, Parajdon megnéztük a sóbányát, és a Sószorost. Korondon láttuk a kirakodóvásárt, itt vettem a szüleimnek és a testvéremnek egy kis ajándékot. Tamási Áron síremlékét is megnéztük, itt is volt egy kis vásár. Székelyudvarhelyi megálló után visszamentünk a szállásra. Az utolsó nap összepakolás után reggeliztünk és bepakoltunk a buszba. Elindultunk haza reggel 9 óra után. Hazafelé is megálltunk több helyen, Marosvécsen Marosvásárhelyen, és a Király hágón. Itt gyönyörű hegyeket látni.
A határt Ártándon léptük át. A sofőrök többször cseréltek. Az idegenvezető nagyon kedves volt.
A kirándulás Erdélyben nagyon jó volt, bár én már többször is voltam a nagyszüleimmel. Erdély nagyon szép és különleges, nagyon örültem, hogy az osztállyal is elmehettünk.
"Határtalanul" pályázat 2023
HAT-KP-1-2022/1-001185
Iskolánk sikerrel pályázott a Határtalanul program támogatására a Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskolában
A hetedikesek utazása Erdélybe
2023. május 2-6.
HATÁRTALANUL - HÁROMSZÉKI KALANDOZÁSOK
2023. május 2-6. között a Határtalanul pályázat támogatásával Erdély csodálatos tájain jártunk.
A határátlépés után Nagyváraddal ismerkedtünk. Elsőként a székesegyházat látogattuk meg, ahol megtekinthető Szent László hermája. Végig sétáltunk a Kanonok soron, majd a belvárosban tettünk egy sétát. Csodálatosan felújított házak között barangolva eljutottunk a Sas palotához, a Szigligeti Színházhoz és az Emke kávéházhoz. Felsétáltunk a várhoz is.
Utunkat folytatva Erdély történelmi kapujában a Király-hágó tettünk egy rövid pihenőt. Következő megállónk Kalotaszeg "fővárosa" Bánffyhunyad volt, ahol a területre oly jellemző református templomok sajátságait ismertük meg.
A nap utolsó megállója Kolozsvár volt. A belvárosi sétánk során többek között ellátogattunk Mátyás király szülőházához, megnéztük a Fő téren álló Mátyás szobrot, a Szent Mihály templomot és a régi városházát.
Este a Heltai Panzióban vacsoráztunk és tértünk nyugovóra.
Kolozsvárról elindulva az első megálló Marosvásárhely volt. A központban sétálva megtekintettük a Kultúrpalotát, a Teleki Tékát, a Bolyai Líceumot és a Bolyaiak szobrát. A szecessziós, gyönyörűen felújított épületek csodálatosak voltak, a Kultúrpalotában egy hangszeres próbába is belecsöppentünk.
Autóbuszra szállva jutottunk el Szovátára, ahol a Medve-tavat sétáltuk körbe, majd utunk a Székelyföld fővárosának tartott Székelyudvarhelyre vezetett. Megnéztük a központban található Szobor parkot, a Városházát, az Orbán Balázs szobrot és a Benedek Elek tanítóképző épületét. Végül Tusnádfürdőre utaztunk, ahol meleg vacsora és remek szállás várt ránk.
A kirándulás harmadik napját Tusnádfürdőn töltöttük. Délelőtt a helyi általános iskolában jártunk. Ismerkedtünk a gyerekekkel, tapasztalatot cseréltünk a helyi kollégákkal. Sajnos az esős időjárás miatt túránk nem valósult meg. Helyette a termálfürdőben töltöttünk egy vidám, mozgalmas délutánt.
A negyedik nap Tusnádfürdő tágabb környezetével ismerkedtünk. A felfedezést a Szent Anna-tónál kezdtük, majd a Mohos-tőzegláp különleges világát jártuk be. Torján a világ legnagyobb székelykapujánál időztünk. Utunkat Kézdivásárhelyfelé folytattuk, ahol különleges udvartereken barangoltunk, megnéztünk egy magángyűjteményt és a Céhmúzeumot is meglátogattuk. A város főterén Gábor Áron szobra előtt tettük tiszteletünket.
Az utolsó napon a kora reggeli órákban búcsúztunk Tusnádfürdőtől. Sepsiszentgyörgyön keresztül érkeztünk Vajdahunyad várához. Az úton megcsodálhattuk a Fogarasi Havasok még hófödte hatalmas csúcsait. Utolsó állomásunk Aradon volt, a Szabadság-szobornál tisztelegve emlékeztünk meg az aradi vértanúkról.
Fotógyűjtemény
HAT-18-01-0995
"Határtalanul" pályázat 2019
Iskolánk sikerrel pályázott a Határtalanul program támogatására a Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskolában
A hetedikesek utazása Erdélybe
2019. május 11-14.
Túrák és kirándulások Torockó központtal (Határtalanul program) prezentáció
Erdély
Szombaton hajnali négykor indultunk neki az útnak. Nagyon hosszú út elé néztünk, hiszen ezen a napon a határ átlépése után, még Torockóra, a szállásra is el kellett érnünk.
Először Erdély területén, Nagykárolyra mentünk, ahol felvettük az idegenvezetőt. Utána megnéztük Nagykárolyban a kastélyt, ami nagyon tetszett nekem. Viaszból készített bábukat állítottak ki, amik úgy néztek ki, mint az igazi emberek. Miután megnéztük a kastélyt, kaptunk egy kis szabadidőt. Elmehetünk sétálni és vásárolni. Két óra múlva Érmindszentnek vettük az irányt. Ennek a településnek Adyfalva a másik neve. Itt Ady Endre szülőházához mentünk, ami egy nagyon egyszerű, igen kicsi, de szép épület. Itt, Ady Endre szobránál elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. Ady Endre költői munkásságáról csak 8. osztályban fogunk tanulni. Zilahon csak átutaztunk, mert kicsit sietni kellett az éjszakai szállásunk helyszínére, Torockóra. Körülbelül három óra után oda is értünk. Mindenki alig várta, hogy felhívhassa a szüleit, beszámolhassunk arról, hogy milyen volt az út. De mikor odaértünk, kiderült, hogy nincs térerő. Miután megkaptuk a szobát, lementünk az étterembe vacsorázni. Hát, a vacsora nem minden este ízlett! Vasárnap reggeli után a Torockói Múzeumba sétáltunk el. A múzeumot vezető Ági néni hosszasan beszélt a település múltjáról és arról, hogy a faluban lakó emberek évszázadokkal ezelőtt hogyan élték mindennapjaikat. A bányászat mellett a téli időszakban az asszonyok ruhavarrással, csipkeveréssel töltötték idejüket. A szomszédos településsel, Torockószentgyörggyel, milyen szoros kapcsolatuk volt abban az időben, sőt még napjainkban is. A múzeum megtekintése után elmentünk Kolozsvárra, ahol megnéztük a híres Házsongárdi temetőt, Mátyás király szobrát a fő téren. Mikor Kolozsvárt bejártuk, a tordai sóbányához mentünk. Nagyon szép a sóbánya, igaz, hogy sokat kell gyalogolni oda. Viszont mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze meg, mert nagyon gyönyörű helyen fekszik. Hatalmasak a méretei. A belsejében játszóteret alakítottak ki. Csónakázni lehet a tavon, óriás kerekezni, asztali teniszezni. Az idegenvezető hölgy, Orsi elmondta, hogy régen hogyan történt a só kibányászása. Az ott dolgozó emberek és lovak, milyen nagyon nehéz körülmények között tudták a sót kitermelni. A sóbánya után a Tordai hasadékot látogattuk meg, ami meredek, de egyben szép és érdekes volt. Nekem nagyon tetszett. Láttuk, hogy a folyó milyen hasadékot csinált. Visszamentünk a szállásra, mindenki fáradt volt már. De attól még minden nap éjfélig fent voltunk. Heten voltunk a szobában, nagyon jó volt a társaság és a hangulat is.
Hétfőn a Székelykőre másztunk fel. Több órás út vezet fel a hegy csúcsára. Én nagyon elfáradtam! De fentről nagyon szép a táj és a kilátás is. Torockószengyörgyről visszagyalogoltunk Torockóra. Ott kapott mindenki egy kürtöskalácsot, ami nagyon finom volt. Később elmentünk a Torockói Gyerekotthonba, amit Böjte Csaba ferences rendi atya hozott létre. Kedd reggel korán elindultunk hazafelé. Megnéztük Gyulafehérváron a Szent Mihály Érseki Székesegyházat, a Károly-kapukat, majd a templomban a nagy magyarjaink síremlékeit, melyeket régebbi időkben összetörtek. Hazafelé látogatást tettünk a Vajdahunyad a várában. Nekem a vajdahunyadi vár tetszett a legjobban! Majd Déván átutaztunk és a buszból láttuk a híres dévai várat. Az utolsó nap Aradon is megálltunk, s megnéztük a 13 aradi vértanú emlékművét, ami a város szélén található. Elhelyeztük a megemlékezés koszorúját, s elénekeltük a Himnuszt. Aradon a vonatállomáson búcsúztunk el az idegenvezetőtől és folytattuk az utat hazafelé.
Késő estére haza is értünk. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás. Ha lehetne, újra nekivágnék.
(Konkoly Blanka)
Erdélyi barangolások prezentáció (Iványi Simon)
Erdélyi beszámoló
Május 11-én hajnali 4 órakor indultunk Tarjánból az erdélyi kirándulásra. Hosszú utazás után Vállajnál léptük át a határt Romániába.
Első megállónk Nagykároly volt, ahol megnéztük az 1794-ben épült Károlyi-kastélyt és a parkját. Ezután Érmindszentre, vagy más néven Adyfalvára mentünk.
Először Ady Endre szülőházát néztük meg, itt még a család régi bútorai is láthatók, majd az emlékmúzeumot. Este értünk a szállásra, amely Torockón volt a Sziklakert panzióban.
Másnap reggeli után Kolozsvárra mentünk. Először Mátyás király szülőházát és szobrát, majd a Házsongárdi temetőt tekintettük meg, itt sok híres magyar ember nyugvóhelye van.
Következő állomásunk Torda volt, ahol először a sóbányába mentünk le nagyon mélyre. Több féle játék, pl.: golf, óriáskerék, ping-pong és egy tó is volt, amin lehet csónakázni is.
Utána a Tordai-hasadékot sétáltuk végig a patak partján, majd visszatértünk a szállásra, Torockóra.
Harmadik nap 15 km-es túrára mentünk a Székelykőre. Fárasztó túra volt, de a gyönyörű kilátás mindenért kárpótolt. A hegyről Torockószentgyörgyre gyalogoltunk, ahol fel lehetett menni a várhoz. Innen visszatértünk a szállásra.
Utolsó napon már szomorkás időre ébredtünk, mert esett az eső. Hazafelé Gyulafehérváron álltunk meg először. Bementünk a Szent Mihály székesegyházba. Itt nyugszanak a Hunyadiak, és sírboltjában 11 erdélyi püspök.
Elsétáltunk a Károly-kapuhoz is.
Második megállónk a Hunyadi család vára volt Vajdahunyadon. Onnan Arad felé vettük az irányt. Ott megkoszorúztuk az aradi 13 vértanú emlékművét, majd haza indultunk.
Este 10 óra körül értünk Tarjánba. Nagyon jól éreztem magam, sok szép helyen jártunk.
(Szantner Kristóf)
Az erdélyi utazás
Május 11-én, hajnali 4 órakor indultunk az iskola elől, egy piros kirándulóbusszal.
A határon álltunk 1 órát, mert a szerb osztálytársunknak nem voltak meg a megfelelő papírjai, így ő és Edit néni a határon maradtak, mi utaztunk tovább.
Első megállónk Nagykárolyon volt, a nagykárolyi kastélynál. Nagyon sok szoba volt benne, köztük volt olyan, ahol sok-sok kitömött állat volt.
A második megállónk Adyfalván volt, ahol megnéztük Ady Endre szülőházát. Ide érkezett meg hozzánk Edit néni és Ricsi.
Az esti órákban megérkeztünk a torockói szállásunkra, ahol mindenki elfoglalta a szobáját. Én a Kirával, Kimberlivel, Blankával, Eszterrel, Bogival és a Lilivel voltam egy szobában.
Az étel nem volt valami finom, főleg a túlfőzött nyálkás spagetti. Másnap elmentünk a Torockói Néprajzi Múzeumba, Kolozsvárra, a tordai sóbányába, és aztán a tordai hasadékhoz is. Nagyon fárasztó volt.
A harmadik nap csak a túráról szólt. Felmásztunk a Székelykőre, végigmentünk a hegygerincen, aztán leereszkedtünk Torockószentgyörgynél, ahol még a torockószentgyörgyi várhoz is felmásztunk.
Ez egy nagyon-nagyon fárasztó volt, mert ez a túra 15 km volt! De nagyon szép volt a kilátás, ezért megérte megmászni. Hazafelé megálltunk Gyulafehérváron, Vajdahunyad váránál, Aradon, a vértanúk emlékművénél és áthaladtunk Déván.
Az egész kirándulás nagyon fárasztó volt, de megérte, mert jó volt a társaság, és jól szórakoztunk.
(Babai Noémi)
Erdélyi kirándulás
2019.05.11-én ment az osztály Erdélybe és 2019.05.14-én jöttünk haza a „Határtalanul” pályázati programnak köszönhetően.
Az indulás reggel 4:00-kor volt az iskola előtt. A határon ültünk 1 órát, mert Ricsi osztálytársunknak nem voltak meg a kellő papírjai, Edit néni ott maradt vele a határon, hogy megvárják a papírjait.
Aznap elmentünk Nagykárolyra, Érmindszent-Adyfalvára innen visszamentünk Edit néniékért, majd utána a szállásra.
Este vacsoráztunk, hát, enyhén szólva nem volt finom, ezután elmentünk a szobánkba beszélgetni és aludni. Másnapnapi program: Kolozsvár, Torda, Tordai sóbánya, és a Tordai hasadék volt.
A sóbányát nagyon élveztük, volt olyan része, ahol lehetett mini golfozni, felülni az óriáskerékre és lemenni a tóhoz. Mi Zéténnyel minigolfoztunk, nagyon élveztük. Ezután lementünk a tóhoz, körbesétáltuk és utána mentünk is tovább.
Ez a nap is tetszett.
Harmadik nap volt a kedvencem. Felmentünk a Székelykőhöz egy 15 km-es túrára, ezután átsétáltunk Torockószentgyörgyre, ott fagyiztunk és felmentünk néhányan a várba, ezután mentünk vissza a szállásra.
Utolsó napon 1 órával korábban keltünk, reggeliztünk és kipakoltuk a szobákat. Felszálltunka buszra és elindultunk Nagyenyedre, Gyulafehérvárra, Vajdahunyadra, Dévára és Aradra az emlékhelyre.
Őszintén, ez a nap annyira nem tetszett, de örültem, hogy végre mehetünk haza. Későn este értünk haza és másnap iskola volt.
Nekem nagyon tetszett ez az egész, remélem valamikor lesz még hasonló.
(Juhász János)
|
 |
Csengetési rend
1.óra: 7.55-8.40
2.óra: 8.55-9.40
3.óra: 9.50-10.35
4 óra: 10.45-11.30
5.óra: 11.40-12.25
6. óra: 12.45-13.30
7. óra: 13.40-14.25
8. óra: 14.35-15.20
9. óra: 15.30-16.15
|  |
|
