Magyarországi egyetemek
Budai Domonkos Főiskola
Domonkos főiskola Buda várában
A középkori magyarországi felsőoktatás történetének leghosszabb ideig fennálló, jelentős intézménye a szó klasszikus értelmében egyetemnek nem tekinthető budai domonkos rendi főiskola. A rend nagykáptalanja még 1304-ben elrendelte, hogy valamennyi tartományban egy rendi főiskolát, azaz Studium Generalét kell felállítani a tagok képzésére.
Buda látképe a XVI. Században
A magyar rendtartomány a budai domonkos kolostorban jelölte ki a főiskola helyét, amelyet a rend tartott fenn a 14. századtól kezdve, így annak léte nem függött a mindenkori uralkodó szándékaitól és anyagi pártfogásától. Számos adat utal arra, hogy Mátyás király 1475 után, tehát a Vitéz János-féle összeesküvés leverésével és a pozsonyi egyetem hanyatlásának kezdetével egyidőben, határozottabb pártfogásába vette a budai domonkos főiskolát. Ernuszt Zsigmond pécsi püspök tudósítása szerint az volt a terve, hogy Budán egy új egyetemet alapít. E korban volt a budai Studium Generale igazgatója előbb Franciscus Nardeus de Nerotino páduai professzor, majd a német származású Petrus Niger, aki 1481-ben megjelent munkáját Mátyásnak ajánlva arról tudósít, hogy a király az intézet fenntartására, valamint tanárainak és hallgatóinak ellátására és fenntartására évről-évre bőkezű támogatást juttatott. A 15. század második felében volt az intézet tanára az Erdélyből származó, majd Firenzében és Sienában tanári címet szerző Nicolaus de Mirabilibus, aki Lorenzo Medici előtt vett részt egy teológiai vitán.
Annyi bizonyos, hogy a budai domonkos Studium Generale, amelyet e korban többször is egyetemnek neveznek, bölcsészeti és teológiai képzést nyújtott, és tudományos fokozatokat is adhatott. Nem tudjuk azonban, hogy a rend tagjain kívül mások számára is megnyílt-e a főiskola, bár Mátyás király törekvéseiből erre következtethetünk. Az intézmény Mátyás halála után zavartalanul működött tovább.
A rend nagykáptalanja 1495-ben, majd 1507-ben foglalkozott a budai főiskolával, megerősítve annak statutumait, s megállapította, hogy az intézet a bolognai egyetem példáját követi, de csak a filozófia és a teológia oktatását végzi. Az 1510-es években a rend Párizsban tanult professzorokkal erősítette meg a főiskolát, amelynek működése az 1530-as évekig folyamatos maradt. A domonkos rend közvetlenül a török támadás előtt Erdélyben, Nagyszeben városában akart újabb Studium Generalét nyitni, de a terv a reformáció hazai megjelenése után már nem valósulhatott meg. 1541-ben a Balkánról előretörő török nagyhatalom elfoglalta Budát és az ország középső részét. A budai domonkos főiskola egyes vélemények szerint Kassa városába menekült, de a 16. század közepére bizonyosan végleg megszűnt. Így a magyar ifjúság számára a külföldi egyetemek látogatása maradt a felsőfokú tanulás egyetlen lehetősége.