Egyetemi élet a középkorban
A középkori klerikusok
A középkori egyetemek tanulói nagyobbára klerikusok voltak. Ez a szó nem azt jelentette, amit ma, hanem általában oly nőtlen egyént, ki az egyházi rend kötelékébe tar-tozott. Igen sok klerikus volt, akik sohasem lettek áldozó papokká, sőt még az alsóbb rendeket sem vették fel, de azért megmaradtak egyházi állapotukban, mert a klerikusság fontos kiváltságokat és mentelmi jogokat biztosított nekik. Szorosan hozzátartozott a klerikus fogalmához, hogy az illető a tudományokat tanulja vagy tanítja, úgy hogy a klerikus szó tudománnyal foglalkozó egyént, különösen diákot is jelentett. Források számos érdekes vonását őrizték meg a tanulók életmódjának. Sok nyomor és szegénység dús jóléttel váltakozott közöttük. Általában feltűnő különb-ség volt a kollégiumokban lakó szegény tanulók és az előkelő emberek fiai, esetleg javadalmas papok közt. Emezeknek saját lakásuk, nem ritkán saját cselédségük és háztartásuk volt; amazok a kollégiumok falai közt éltek, sokszor igen szűkös ellátásban részesültek, fáztak is, koplaltak is. Voltak azután a szegénytanulók közt olyanok is, kik kollégiumokban nem kaptak helyet, hanem leckék adásával tengették életüket.
A skolarisokat az egyetemek és az egyházi hatóságok mindig védelmükbe vették, ha sérelem esett rajtuk a város polgárai részéről, vagy ha emezek nem teljesítették a kikötött szolgáltatásokat. Az egyetem ilyenkor beszüntette az előadásokat; a pápa pedig rendre utasította az egyetemi kiváltságok és jogok ellen vétőket. Pedig nem egyszer maguk a diákok voltak a rendbontók. A tanulók duhajkodása nem egyszer zavarta meg a békés polgárok éjjeli nyugalmát; a járókelők mindennemű bosszantása és zaklatása, az éjjeli őrök megtámadása és megverése, éktelen kurjongatás, ál-arcokban járás és más efféle kihágások sűrűn ismét-lődtek. A nagy ivásoknak nem volt se szeri se száma, mert minden graduálás alkalmával áldomásnak kellett lennie. A nagy egyetemeken, különösen a párizsin s ennek is artistakarában évenként százával mentek végbe az avatások s a velük kapcsolatos mulatozások, bohózatos felvonulások, álarcos körmenetek, színi elő-adások. Az újonnan beiktatott gólyák avatása alkalmával egész kis bohózatot játszottak végig. A fiataloknak ilyen kedvtelései fakasztották a középkori diákköltészet legüdébb, legillatosabb, virágait.