Magyarországi egyetemek
Óbudai egyetem
Az első univerzitás a magyar fővárosban
Az Anjou-házból való királyokat Luxemburgi Zsigmond követte a magyar trónon, aki a magyar középkor egyik Európa-szerte ismert uralkodója, s aki jelentős szerepet vállalt a nagy nyugati egyházszakadás felszámolásában, az európai diplomáciai életben. Zsigmond uralkodása alatt létesült először egyetem az ország fővárosában, az ekkoriban gyors fejlődésnek indult Budán.
Az óbudai Egyetem címere
1395. októberében adta ki IX. Bonifác pápa Zsigmond kérésére az óbudai egyetem első alapítólevelét, amelynek eredeti példánya a magyar középkor annyi más írásbeli emlékével együtt sajnos nem maradt ránk. A korábbi évszázadokban 1389-re tették az intézmény alapítását, s csak a közelmúltban tisztázódott Domonkos László kutatásai nyomán az óbudai egyetem alapítási ideje. Feltehető, hogy a király azért küldte Szántai Lukács óbudai prépostot Rómába, hogy kieszközölje a pápánál az új egyetem alapításának engedélyét. Az óbudai társaskáptalan az ország egyik legfontosabb egyházi intézménye volt ebben az időben, azon három hiteles hely közé számított, amelyek az egész országra kiterjedő hatáskörrel rendelkeztek.
A pápai bulla - a kor más egyetemeihez hasonló módon - a prépostság jövedelmeit az egyetem, illetve a leendő professzorok ellátására szánta, és Lukács prépostot nevezte ki az óbudai egyetem kancellárjává, s emellett csanádi püspökké is. 1395-ben a pápa feltehetően teljes, négy fakultásból álló egyetem létesítésére adott engedélyt, de nincs adatunk arra, hogy az univerzitás minden karán megindult volna az oktatás. 1396 nyarán Johannes de Horow, a bécsi egyetem bölcsészkarának magistere arra kért engedélyt, hogy a budai egyetemre távozhasson. A megnyílt egyetem hatása azonban csak szűk körre terjedhetett ki, hiszen a bécsi vagy a prágai egyetemen e korban sem csökkent látványosan az oda beiratkozó magyar diákok száma. Az ország fővárosában, Budán 1402-ben széles körű társadalmi mozgalom bontakozott ki, amely a városigazgatás kézművesekkel való bővítésére irányult. A mozgalom egybeesett a Zsigmond elleni magyarországi felkeléssel, amely a nápolyi Anjou házból való Lászlónak a magyar trónra kerülését kívánta elérni. Zsigmond 1403-ra úrrá lett a felkelésen, és Buda városában is erővel állította helyre a korábbi állapotokat. Nem kizárt, hogy az óbudai egyetem vezetői is belekeveredtek a budai felkelés, illetve mozgalom szervezésébe, így az uralkodó 1403-ban az egyetemet feltehetően bezáratta.
Luxemburgi Zsigmond
Zsigmond és a pápaság viszonya 1410-ben, az úgynevezett zsinati pápák választása után normalizálódott, amikor a király Ozorai Pipo temesi ispánt küldte tárgyalni XXIII. János pápához. A javuló viszony egyik első jele volt, hogy 1410. augusztus 1-jén a pápa aláírta az óbudai egyetem újjáalapítására vonatkozó bulláját. Az egyetem négy klasszikus fakultással működhetett, mindazokkal a kiváltságokkal, amelyeket a nagy európai egyetemek élveztek. Feltételezzük, hogy az egyetemalapítás ügyének újbóli előterjesztésében Zsigmondot nemcsak az ország belső igényei, hanem a nemzetközi események alakulása is vezette. A prágai egyetemen éppen 1409-ben kerültek többségbe a Husz Jánost követők, ekkor távoztak el Prágából a német diákok és tanárok, megalapítva a lipcsei egyetemet. Így nyilvánvaló, hogy Zsigmond is szükségét látta egy közvetlenebbül befolyása alatt álló magyar univerzitás létesítésének. Az egyetem e második korszakáról több információval rendelkezünk. Az univerzitás kancellárja változatlanul a budai prépost volt, s e tisztségre 1411-ben Zsigmond a bécsi egyetem teológiai karáról Budára hívott Gelderni Sluter Lambertet nevezte ki.
Segítette az óbudai egyetem szervezését a prágai Pál mester is, több ottani magisterrel együtt. Ugyancsak Budán oktatott a korábban a kölni egyetemen tanult Johannes Wrede, aki még 1402-ben nyerte el a budai prépostság olvasókanonoki prebendáját. Az 1410-es években tehát a királyi támogatás átmenetileg kitűnő tanári kart tudott megnyerni a budai egyetem működtetéséhez, s több adat mutatja, hogy ezekben, az években magyar diákok a Budán elnyert baccalaureusi fokozattal kérték felvételüket más, közép-európai egyetemekre.
A kor legjelentősebb világtörténelmi eseményén, az egyházszakadást felszámoló konstanzi zsinaton a nagy európai egyetemek is képviseltették magukat. Ulrich Richental korabeli krónikájának adatai szerint a zsinaton az óbudai egyetem 7 tanára vett részt, a német nemzet tagjaként. A krónikában megnevezett tanárok egy részének budai működése nem bizonyítható, mint ahogy azt sem tudhatjuk, hogy orvosi fakultás létezett-e Budán, bár a forrásban szerepel az óbudai tanárok között Simon Clostein neve, aki korábban Prágában orvosi tanulmányokat folytatott.
Sluter prépost és kancellár legkésőbb 1418-ban elkerült Budáról, hiszen egy év múlva Bécsben lett az egyetem rektora. 1419 után nincs adatunk az óbudai egyetem további működéséről, a nemzetközi politikával elfoglalt Zsigmond a továbbiakban valószínűleg már nem tartotta fontosnak az intézmény támogatását. E szubjektív tényezőn kívül még Óbuda, illetve Buda városa sem volt eléggé fejlett ahhoz, hogy egy valódi egyetem székhelye legyen, s a hazai társadalom sem igényelte még a nagyszámú világi értelmiség kiképzését. Magyarországon csak a század legvégén jelennek meg a világi pályát választó értelmiségiek, de még akkor is csak kis számban. Egy ilyen réteg megerősödése lett volna a feltétele egy önálló magyar egyetem tartós működésének.