A KONSTANZI ZSINAT
A csehországi reformációs mozgalom nagy riadalmat váltott ki a többi európai ország papi és világi feudális köreiben. A papok és az uralkodók attól féltek, hogy a csehországi csapás alapjaiban rendíti meg az egyházat, és más országokban is aláássa tekintélyét. Különösen nagy felháborodást keltett a cseh reformáció sikere a német fejedelmek és a német császár köreiben, akiknek a katolikus egyház egyebek között a szomszéd szláv népek leigázásának egyik eszköze volt. A "cseh kérdés" jelentős nemzetközi problémává vált. Zsigmond császár meghívta Husz Jánost a Konstanz birodalmi városban 1414 végétől ülésező zsinatra. Husz János menlevelet kapott tőle, s ebben szavatolta számára- a teljes biztonságot. A zsinat napirendjén szereplő kérdések egyik legfontosabbika a "huszita eretnekség" volt. Husz, bízva igazában, elfogadta a meghívást, és elutazott Konstanzba. Útján nemcsak a cseh, hanem sok német falu és város lakossága is köszöntötte. Husz reformációs tanítása ugyanis, minthogy a papság vagyona és kiváltságos helyzete ellen irányult, érthető és rokonszenves Németország népi tömegei előtt is.
Miután Husz megérkezett a zsinatra, eretnekséggel vádolták meg, majd hitszegő módon elfogták, s bilincsbe verve tömlöcbe vetették. A zsinat azt követelte tőle, hogy vonja vissza tanait. Husz azonban erre nem volt hajlandó, 1415, július 6-án a zsinat elrendelte Husznak és munkáinak elégetését. Mint bűneit meg nem bánó, engesztelhetetlen eretneket átadták a világi hatóságoknak "megbüntetés" céljából. Még ugyanezen a napon máglyán meg is égették. 1416. május 30-án pedig, megégették Prágai Jeromost is, aki azért utazott Konstanzba, hogy segítsen barátján.