Magyarországi egyetemek
A pécsi egyetem
A 14. század második felére a virágkorát élő magyar királyságnak a korábbinál jóval nagyobb számban volt szüksége európai színvonalon művelt férfiakra, s most már nem csupán az egyházi, de a világi hivatalokban is. Vilmos pécsi püspök és királyi kancellár lehetett az, aki az egyetemalapítás és a székhely kiválasztása ügyében hatni igyekezett Nagy Lajos királyra. V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén adta ki Viterbóban - a csupán másolatban megmaradt - egyetemalapító oklevelet, amelyben az új univerzitás szerkezetét és működési rendjét szabályozta.
A Pécsi Egyetem alapítólevele
A pápa Pécsett - Krakkóhoz és Bécshez hasonló módon - nem adott engedélyt teológiai fakultás létesítésére. A teológia tanítását az avignoni pápák elsősorban Párizs feladatának tekintették. A pápai bulla a jogtudományi fakultás létesítését külön is kiemelte, s engedélyezte a magiszteri és doktori fokozat adományozását. Az egyetemi doktori vizsgákon kancellárként a pécsi püspök vagy vicariusa elnökölt, s a káptalan megbízottja is jelen volt. Anyagi szempontból fontos rendelkezésnek számított, hogy az egyetemen tanító magiszterek és doktorok a magyar uralkodótól kapták jövedelmüket.
A viterbói pápai palota,
ahol a Pécsi Egyetem alapítása történt
A pécsi egyetem tehát jellegzetesen uralkodói alapítású, és a teológia híján csonka univerzitás volt, de létrehozása idején mindez teljesen összhangban állt a kor és a régió viszonyaival. A kancellár kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, a Nagy Lajos korabeli Magyarország erős királyi hatalma, Pécs városának és a püspökségnek fekvése, mediterrán kapcsolatai egyaránt segíthették az alapítás idején a pécsi egyetem létrejöttét. Későbbi források - így Evlia Cselebi török útleírása is - a pécsi püspökvárban, a székesegyház mellett egy szinte diáknegyednek tekinthető épületet említenek 70 szobával, ami a későbbi olvasók számára szinte hihetetlennek tűnt. A legutóbbi években azonban a Pécsett folyó ásatások során a régészek feltártak egy ilyen nagyméretű építményt, sőt olyan címertöredékek is előkerültek, amelyek azt sejtetik, hogy a középkori pécsi egyetem egykori épületét találták meg.
Az egyetem történetéről sajnos igen kevés írásos adat maradt ránk. Az univerzitás leghíresebb tanára a bolognai származású Galvano Bettini volt, aki Lajos királytól káprázatosnak tűnő fizetést kapott: nyolcszor annyit, mint saját korában a krakkói egyetem tanárai. Gábriel Asztrik kutatásaiból még néhány pécsi doktorról és magiszterről van tudomásunk. Jellegzetes és érdekes adatokat ismerünk a pécsi diákéletről azokból a római kúriában megmaradt panaszos levelekből, amelyek a pécsi egyetemi hallgatók közötti összecsapásokról, sőt gyilkosságokról tudósítanak. A hallgatók fegyverviseléséből származó balesetek a kor jellemző egyetemi eseményei, s e tekintetben Pécs nem különbözött Bolognától vagy Párizstól.
A pécsi egyetem az alapító, Nagy Lajos király halála után nyilvánvalóan válságba került. Ez nem volt szokatlan, hiszen Bécsben vagy Krakkóban hasonló jelenség játszódott le, de ott a későbbi uralkodók újraalapítással, újabb adományokkal életre keltették és továbbfejlesztették tartományuk egyetlen egyetemét. Magyarországon érdekes módon nem ez játszódott le, hanem a következő uralkodók újabb és újabb városokban kísérleteztek egyetemalapítással. Az 1380-as évektől egyre több pécsi diákkal találkozunk Prága és Bécs egyetemein, de valószínű, hogy a pécsi egyetem a 15. század elején még fennállt, majd erőteljes királyi támogatás hiányában püspöki főiskolává, schola maiorrá alakult át. Ez a főiskola feltehetően a török hódoltságig maradt fenn.