Bolognai egyetem
A bolognai szervezet
Nemcsak jogi stúdiumának uralomra jutásával, hanem sajátos szervezetével is különbözik a bolognai egyetem a francia, német és angol egyetemektől. Tanuló egyetem volt (Universitas scolarium), azaz : a tanulók kormányozták az egyetemet, nem a tanárok. Az Univerzitás kötelékébe csak külföldi és nem bolognai illetőségű tanulók tartoztak, akiknek - idegen viszonyok közt - érdekeik védelme céljából szükséges volt önkormányzati alapon társulniuk, míg a bolognai születésű scolarisok a városi municipális jog hatálya alatt állottak és ilyen autonómikus alapon álló egyesülésre nem szorultak. Az idegen tanulók kölcsönös jogvédelme volt tehát az első oka az önkormányzati szövetkezésnek. A másik a tanulók életkora. Azok, akik Párizsban dialektikát tanultak (pedig ezek voltak mindig legtöbben), túlnyomó számmal 16-20 éves ifjak voltak, s önmagukat nem kormányozhatták, tanáraiktól függetlenül. A bolognai joghallgatók ellenben már korosabbak, mindenesetre magister artiumok, nem ritkán 30-40 évesek, sokszor egyházi javadalmasok, kiket négy-öt esztendőre fölmentett fölöttes hatóságuk a helyben lakás kötelezettsége alól, s akik bolognai tartózkodásuk idejében mást nem ismertek el följebbvalójuknak, mint akit ők maguk saját maguktól szabadon megválasztottak. Ismerve ezeket a körülményeket, megmagyarázhatjuk azt is, hogy míg Párizsban és a mintájára szervezett egyetemeken felvirágoztak és megsokasodtak a kollégiumok és a
bursák, melyekben a szigorúan szabályozott együttélés rendszere uralkodott, addig Bolognában s a dél-európai egyetemeken, melyek, szervezetüket tekintve, a bolognainak a példáját követték, egészen kényükkedvük szerint laktak és éltek a tanulók. Bérbe vett szállásaikban nagy szabadságot élvezve, melyet csak a fegyverviselés és a szerencsejáték tilalma korlátozott. A testületi önrendelkezés olyan fokú volt, hogy a tanulók egyeteme nemcsak meghívta, tehát alkalmazta a tanárokat, hanem tanításukban szigorúan ellenőrizte őket és fölöttük fegyelmi jogokat is gyakorolt. A doktoroknak például saját hallgatóiktól s a tanulók sorából választott rektortól kellett szabadságot kérniük, ha csak néhány napra is be akarták szüntetni előadásaikat, vagy az egyetemszékhelyéről távozni kívántak . A tanulók egyetemétől megállapított statutumok rendelkezése szerint pénzbüntetés érte a tanárt nemcsak előadásainak meg nem tartásáért, hanem akkor is, ha a tankönyvnek egy fejezetét elhagyta, vagy ha a tanítás anyagának szakaszát (punktumát) nem végezte be az előre kitűzött határidőig. A tanárok ellenőrzésére külön bizottság volt ren-delve, melynek tagjai a "denunciatores doctorum".
A XIV, század elején, a városi hatósággal és a tanárokkal folytatott hosszas küzdelmek után végleg kialakult a bolognai egyetem belső szervezete. A teljes egyetem nemzetekre oszlott itt is, összesen 33-ra, melyekből 17 alkotta a citramontánusok, 16 az ultramontánusok Univerzitását. Ebben az utóbbiban foglalt helyet a magyarok nemzete is. A két Univerzitás mindegyike külön-külön választotta meg két esztendőre a maga rektorát, a klerikus tanulók sorából, közvetett úton. A rektorok és tanácsosaik, akiket a nemzetek választottak, alkották az egyetemek ügyviteli hatóságát. Egyetemi tisztviselők voltak továbbá: a rektori számvizsgálók, a statútumok felügyelői, az egyetem ügyésze, a tankönyvek átvizsgálói, a szállásbecslők, a pénztárnokok, a jegyző, a pedellusok, és az egyetemek kötelékébe tartozó felesketett könyvárusok, könyvkötők, stb.