Párizsi egyetem
Az egyetemi oktatás módszere
Az oktatás szorosan megállapított menetben haladt. A tanár alapul vette a megszabott tankönyv szövegét, amelytől eltérni vagy helyette a gondolat szabad szárnyalására hagyatkozni, merőben lehetetlennek látszott. Ezt a szöveget magyarázta a magister mondatról mondatra, fejezetről fejezetre úgy, hogy minden főgondolat értelmezéséhez fűzött egy-egy problémát a hozzá tartozó nehézségekkel, melyeknek megjelölése után következett a pozitív és negatív érvek szembeállítása megfelelő csoportosítással. Ezt követte a megoldás, végül az ellenvetések lerontása és a rájuk adandó felelet előterjesztése.
Az előadások anyagának időtartamát szigorúan megszabták a statútumok. Például a ,régi logikát" okt. 1-étől március 25-ig egészen el kellett végezni ; az Etika négy könyvének 6 hét, a kisebb természetfilozófiai műveknek is 5-6 hét jutott.
Az oktatás menete és módja eszerint megkötött és szkématikus volt ugyan, de e meghatározott kereten belül a gondolkodás fegyelmezésére elég alkalmat nyújtott, amennyiben a felvetett kérdések mindenoldalú megvilágítása, forgatása, beállítása, a fogalmak pontos meghatározása és osztályozása egy bizonyos irányban mozgékonnyá, finom disztingválásra, elemzésre és rendszerezésre képessé tehette az elmét. Hogy a megoldás sohasem lehetett más, mint a tekintélyi és észbeli érvek konkordanciája, külön hangsúlyozni felesleges. Hiszen ez a kiegyeztetés volt az egész skolasztika bevallott feladata. Másnemű megoldás a középkorban nem is volt elképzelhető.
Az előadások külső alakja, úgy látszik, koronként változott. A XIV. század közepe előtt az artisták karában nem volt megállapított szabály, részint gyors ütemben adtak elő a tanárok, részint szándékos lassúsággal, hogy a tanulók jegyzetelhessenek. Az előadásnak olyannak kellett lennie, hogy a hallgató jól megértse, de le ne írhassa. Ez nem volt más, mint a tollbamondás tilalma.
A legrégibb időktől kezdve a középkor végéig mindig a padlón ültek. Így kívánták a szabályok azzal a sajátságos magyarázattal, "hogy az ifjaknak ne legyen alkalmuk fennhéjázásra".
Az előadásokhoz csatlakoztak az óra végén vagy külön erre a célra rendelt időben és helyen a vitatkozások, melyeket a középkor második felében minden téren és minden alkalommal nagyon kedveltek. A disputáció lényeges része volt az oktatásnak. A "nagy disputációk" igen sokszor kora reggeltől késő estéig eltartottak.
A szorgalmi idő október 1-től június végéig tartott s két részre oszlott : az első húsvétkor ért véget, a másik húsvétkor kez-dődött s június utolján fejeződött be. Azoknak a napoknak, melyeken szabad volt előadást tartani, a száma egy évben mintegy 150 volt. A nagy szünidők (3 hó) és a vásáros ünnepnapok együttvéve 200 napot foglaltak le.