Párizsi egyetem
Az egyetem szervezete
Az egyetemi fakultások
A párizsi egyetem belső struktúrája a 13. század középső harmadában alakult ki, s a párizsi modell vált mintává sok egyetem számára. A "klasszikus" egyetem négy, egymással hierarchikus viszonyban lévő fakultásból épült fel, amelyek élén a dékánok állottak. Az első a lényegében korabeli általános ismereteket nyújtó ars fakultas (facultas artium) a hét szabad művészet tananyagát nyújtotta a hallgatóknak, és a kar szerepe különleges volt a párizsi egyetem életében. Látogatottsága is a legnagyobb volt, és nagyon sok külföldi tanult e fakultás diákjai között. E kar élén álló személy töltötte be a rektori tisztséget, s ő volt az, akit a karon tanuló diákok nációjának képviselői választottak meg. Az ars facultas, vagyis a bölcsészeti kar után következett a három felsőbb fakultás, a juridica (jog), medica (orvostudomány) és a teológia. A jogtudományban Párizsnak csekély volt a jelentősége, mert 1219 után a pápa a ius civilis tanulmányozását erősen korlátozta a párizsi klerikusok számára. Annál nagyobb lett a tekintélye Párizsban a teológiának. Robert de Sorbon, Szent Lajos király egykori gyóntatója 1254-ben eredetileg a szegény papjelöltek számára alapított teológiai intézetet. Ennek statúmait 1268-ban erősítette meg IV. Kelemen pápa. A Sorbonne név a század második felében már lényegében az egész teológiai fakultást jelentette, amelynek hitbéli kérdésekben tett állásfoglalásai, a pápai tekintéllyel megerősítve az egész keresztény Európában mérvadókká váltak. A párizsi teológiai iskola mondhatni pápai akaratból is monopóliumra tett szert, olyannyira, hogy a pápák több mint egy évszázadon át tudatosan akadályozták más új egyetemeken a teológiai fakultások alapítását, nehogy azok létrejötte háttérbe szorítsa vagy akár csak veszélyeztesse Párizs tekintélyét.