Párizsi egyetem
"Natio academica"
A középkori egyetem jellegzetessége a "natio academica" az egyetemi nemzet fogalma. E nációk valamennyi egyetemen más-más földrajzi alapelven szerveződtek, s nem nevük, hanem tényleges összetételük alapján lehet arra következtetni, a diákok honnan érkezett csoportjait foglalták egy közösségbe. A párizsi hallgatók négy akadémiai nemzetéről az 1220-as évektől kezdve vannak adataink. A négy név: francia, normann, picardiai és angol önmagában semmit sem mond. A francia akadémiai nemzetbe az ország nagyobb részéből származók mellett a spanyol, portugál és itáliai régióból jött hallgatók is beletartoztak. A normann csak egy szűkebb észak-francia közösséget tömörített, a pikárd viszont, nemcsak a szűkebben vett picardiai diákokat, de a későbbi Németalföld hallgatóit is. Az angol akadémiai nemzet viszont mindenkit egybegyűjtött, aki Európa nyugati kereszténységhez tartozó övezetéből érkezett Párizsba. Nemcsak a Brit-szigetekről, de az egész Német Birodalomból, Skandináviából, a Cseh és Lengyel királyságból származó hallgatók is idetartoztak, csakúgy mint a Párizsba érkező magyar diákok is. A százéves háború következtében később nagyon megfogyatkoztak az angol diákok az egyetemen, így később ezt a nációt már gyakran németnek is nevezték. A nációk élén a diákok által választott prokurátorok álltak, akik az egyetem legtekintélyesebb tisztviselői közé számítottak. Ők képviselték a hallgatóságot az egyetem vezetése előtt, és 1271 után ők választották az egyetem rektorát. Jogukban állt akár a rektor ellenében is az egyetem alapvető ügyeiben gyűléseket összehívni. A nagyobb létszámú nációk területi alapon szervezett kisebb közösségekből, provinciákból álltak.