A középkori egyetem
STUDIUM GENERALE
Inkább közelít az egyetemmel kapcsolatos mai felfogásunkhoz a középkori studium és studium generale fogalma. Utóbbi megjelölés kezdetben tökéletesen deskriptív jellegü volt. A kifejezés első fele (studium) a tanulmányok folytatására alkalmas helyet és közeget jelölte, tehát magát az iskolát, a második fele (generale) viszont sem a tanított tárgyak általános vagy univerzális természetére, sem pedig a résztvevők számára közvetlenül nem utalt, mindössze azt fejezte ki, hogy az iskola "vonzáskörzete" túlnő az adott régión. Hogy kezdetben ez utóbbi jelző elnyerésének mik voltak pontosan a föltételei, az mindmáig vitatott kérdés.
Az első pápai rendelet, amelyik használja a kifejezést, IX. Gergelytől származik és 1229-ből való. IV. Ince 1224-1225 körül alapít studium generale -t Rómában, a pápai kúrián. Ezek az alapítások már arra látszanak utalni, hogy studia generalia felállításának joga fokozatosan pápai, illetve uralkodói előjoggá válik.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a studium generale lényegében tanárok és diákok jelentős törvénykezési autonómiával, statútumok felállításának és saját tisztségviselőik megválasztásának jogával, valamint pecséttel, a hitelesség elismert attribútumával rendelkező céhszerüen szövetkező szerveződése, amelynek az artes mellett legalább egy magasabb fakultása (teológiai, jogi vagy orvostudományi) is van. A tizenharmadik században a generale státushoz előbb vagy utóbb pápai, illetve uralkodói megerősítéssel kellett rendelkezniük az egyetemeknek.