Európai egyetemek
A salernói orvosi egyetem
A középkori stúdium generalék sorában egészen különálló helyet foglal el a salernói iskola a maga orvosi stúdiumával. Keletkezése igen régi időkre nyúlik vissza. Már akkor emlegették világszerte, mikor Bolognában híre se volt Írneriusnak s Pórisban Abaelardnak. Hogy miképpen vált éppen Salerno az orvosi tanulmányok gócpontjává, nem tudni. Az a soká uralkodott nézet, hogy a salernói orvosok tudása és ügyessége a dél-itáliai és szicíliai szaracénokkal való érintkezésre vezethető vissza, ma már hitelét vesztette, mert kitűnt, hogy az arabs orvosok tudománya jóval később éreztette befolyását. Csak a XI. század utolsó tizedében mutatkozik az új hatás, még pedig akként, hogy egyes görög orvosi művek arabs fordításainak latin átültetései gaz-dagítják a salernói orvosok ismeretét. Így történt például Hippokrates aforizmusaival, melyeket Constantinus Africanus, a salernói iskola legkiválóbb képviselője (mh. 1080-ban) fordított le.
A salernói orvosi iskolába a XIII. század harmadik évtizedétől kezdve csak olyan tanulókat vettek fel, akik előzetesen a facultas artiumot elvégezték. Állítólag nők is tanultak Salernóban. Maga az orvosi tanfolyam öt esztendei elméleti tanulmányból és tapasztalt orvos mellett végzett egy évi gyakorlatból állott. Az oktatás Hippokrates és Galenos művein alapult. Az iskola tanárai számos orvosi tankönyvet írtak, melyek közül egyik-másik (például Nicolaus Antidotariuma, a therapia és farmakológia kézikönyve) az egész középkoron át nagy tekintélynek örvendett. Legismertebb a Regimen Sanitatis Salernitanum, hexameterekben írt dietétikai mű, melynek egyes verseit ma is emlegetik.
A jogi és teológiai tanulmányok, nem honosultak meg Salernóban. Az iskola külső szervezete is egészen más, mint általában az európai egyetemeké. Önkormányzatnak és testületi egyesülésnek nincsen nyoma. Tanulmányi rendjét sem maga az iskola alapította meg, hanem 11. Frigyes, mint Szicília királya szabályozta a stúdiumot egy 1224-ik évi ren-deletével. Virágzása tetőpontját a XIII. század közepén érte el Salerno.
Amennyire a forrásokból megállapítható, az orvostudományi oktatás módszere, főleg a gyakorlati kiképzés szempontjából, magasabb színvonalon állott Salernóban, mint utóbb az európai egyetemek orvosi karain. Salernóban az orvosi iskola rendszerint megkapta oktatási célokra a halálbüntetésre ítélt gonosztevők holttetemeit, melyeket szabad volt felboncolni. A többi európai egyetemen nagyobbára csak teóriát tanítottak könyvekből a demonstrációraigen ritkán adódott lehetőségük.